8. Fejezet

Feltörő vágyak

Sasuke

Sakura átvonul a szobájába és átöltözik. Én is teszem a dolgom, felkapok egy fürdőgatyát és a törülközőm. Kivonulok a teraszra, és Sakurára sem kell sokat várni. Pár percig nézem a tájat és hirtelen „valaki” hátulról a nyakamba ugrik.

-Mehetünk hölgyem? – Fogom viccesre a szót és nyújtom neki a kezem.

-Igen, mehetünk. – Lesétálunk a lépcsőn, persze kéz a kézben. Mikor a medencéhez érünk ledobom a törülközőt a műanyag székre, és belenyújtom a kezem a vízbe hogy felmérjem a fokát.

-Egy kicsit hideg de bele lehet menni. – Füllentem kiismerhetetlen mosollyal az arcomon, ugyanis jéghideg a víz.

-Inkább még várok egy kicsit.

-Jajj ne csináld már nyuszi-muszi. – A gúnyolódásomra végre leteszi a cuccát és közelebb lép a vízhez. - Ugorjunk háromra. – Vetem fel az ötletet és fogom karon, de már nem ijed be. – 1… 2… 2 és fél… 2 és háromnegyed - Viszont amint ezt kimondom hirtelen a medence felé rántom, és csobbanunk egy nagyot.

-Megőrültél?! – Kapkod levegő után de én csak röhögni tudok.

-Képzeld nem. – Közelebb húzom és átölelem.

-Bár most tényleg jól esett ez a frissítő. – Mosolygó ajkaira nyomok egy gyors puszit. A medence széléhez dőlünk miközben Saku kényelmesen elhelyezkedett a karjaim között. Behunyom a szeme és rögtön orbitális hülyeségek jutnak az eszembe.

-Fejjük meg Riska Mariskát… - Sóhajtom.

-Te ilyenkor jól vagy?

-Vágjuk le a kutyát a kínai késsel. – Ezen már csak nevet. Most fogalmazódik meg bennem az a tudat, hogy akár még hülyét is csinálnék magamból, csak hogy Sakura nevessen és jól érezze magát. Viszont hirtelen kibújik belőlem a kisördög. Kezét az ágyékomra csúsztatom, és összezárom a lábam mielőtt kihúzhatná.

-Hm, Sakura. Mikre nem vetemedsz. – Dőlök hátra kényelmesen és úgy csinálok mintha nem én lennék a hibás.

-Sasuke! – Próbál kiszabadulni, sikertelenül.

-Elengedlek, de…

-De mi???

-Van egy feltételem. - Kaján vigyorra húzom a szám, és kíváncsian várom a reakcióját. – Jól esne most egy kicsit több figyelem.

-Mit értesz ez alatt?

-Arra, hogy ma csak velem foglalkozz. – Nagyon elgondolkozik de végül megadja magát.

-Inkább egész nap a kedvedre teszek, mint hogy a tököd fogdossam. – Most ölni tudna a tekintetével, de engem nem ijeszt meg.

-És ha pont ezt fogom kérni? – Sejtettem. Erre már nem tud mit mondani. Na jó, nem vagyok olyan kegyetlen, elengedem a kezét. – Nyugi, olyan szemét nem vagyok. – Puszilom fejen, mire ő azonnal hozzám bújik mint egy cica aki azt dorombolja „Simogass meg!” Végül nem tudtam tartani magam a „Csak velem foglalkozz.” tervemhez, inkább Sakurával foglalkoztam.

Sakura

Jól esett hogy Sasuke egész nap csak velem foglalkozott. Miután befejeztük a medencézést, piknikeztünk egyet a kertben, utána fogócskáztunk a tuja fák között, megebédeltünk, beszélgettünk, és végül megvacsoráztunk. Elpakoltuk az asztalról a kajamaradékokat, Sasuke hozott egy pokrócot és leültünk a hintaágyra.

-Milyen szépek ma a csillagok. – Mondom miközben összebújva fekszünk. Sasuke leteszi az egyik lábát a földre és lök egy nagyot, mire a hintaágy csak úgy suhan.

-Jaj Sasuke, le fogok esni! – Ijedten kapaszkodom belé de a nevetést nem tudom megállni. Egyszer csak egy tehén szólal meg valahol.

-Uram Isten! Nem fejtük meg Riska Mariskát! – Szólal meg kétségbeesetten Sasu. Már most úgy érzem hogy kipukkadok a röhögéstől, de egy kutya is felugat a távolban.

-Hjaj. Nem vágtuk le a kutyát a kínai késsel. – Azt hiszem jó ideig nem fogok tudni aludni, mert egész este fájni fog a rekeszizmom.

Amikor sikerül lenyugodnom, Sasuke már nem röhögtet, csak csendben élvezzük egymás jelenlétét. Lehunyom a szemem és nem tudok másra gondolni, csak arra hogy milyen lenne Sasuke feleségeként élni. Széles mosolyra húzódik a szám.

-Min gondolkodsz?

-Semmi különösen. – Eszem ágában sincs elmondani az igazságot. Hiszen a pasik még akkor is a hajukat tépik, ha a barátnőjük az első éjszaka után beállít a fogkeféjével és a ruháival, az odaköltözés céljából. Nem akarom azzal elszúrni az esélyeim hogy ennyire a jövőbe gondolkodom.

-O ó…

-Mi az? – Értetlenkedek, nem igazán értem mit akar ezzel… - Bögöly!!! – Sikítok fel, és azonnal a fejemre húzom a takarót, ugyanis elég érzékeny vagyok a rovarcsípésekre.

-Szúnyogok is vannak. – Ó ne már. - Minő szerencsétlenség. Most itt kell maradnunk a takaró alatt, és nem mehetünk sehová. – Mintha bánná a dolgot. Fogadok csak is erre várt. De nem mondom hogy nekem nem tetszik a helyzet. Sasuke a nyakamat kezdi el csókolgatni és a pólóm alatt egyre feljebb csúszik a keze. Nem akarok ellenkezni, inkább csak élvezem.

Rám mászott, és a combjaim közé fészkelte magát. Magamhoz szorítom, és csókolózni kezdünk. Már nem figyelem mit csinál, ösztönösen viszonzom érintéseit, perzselő csókjait. Eléggé belemelegedünk a „játékba”. Rajtam már csak a bugyim van, Sasukén sincs több ruha egy alsónál. Elég közhelyesnek tartom hogy egy hintaágyon szeretkezzünk, de már nem akarom visszafogni magam. Mikor érzem hogy az alsóneműm csúszik le, és a legérzékenyebb helyen kezd el csókolni, tényleg azt érzem hogy nem foghat vissza minket senki. Sasuke visszakúszik és megcsókol, én meg mint egy kiéhezett vadállat, letépem az alsóját. De ekkor kellemetlen dörömbölésre figyelünk fel, ami valószínűleg a vaskapu felől jön.

-A francba! Ki lehet ilyenkor?! – Ejti ki a szavakat Sasuke idegességében, de mielőtt elrohanna visszarántom.

-Ne menj, biztos nem fontos. Lehet hogy csak egy hajléktalan. – Lihegem miközben egész testünk összesimul, és egyfolytában harapom a száját. Istenem, annyira kívánom már!

-Ne Sakura, meg kell néznem ki az. – Végül engedem, látom nem tudom visszatartani. Gyorsan magunkra kapjuk a ruháinkat, és megnézzük ki is a kellemetlen vendégünk, aki még mindig dörömböl a rácson. Odaérünk és látom hogy két, kb velünk egykorú férfi áll a kapu előtt, melegítőben, és edzőcipőben.

-Bocsánatot kérünk a zavarásért , de esti kocogást szerveztünk meg, amin a Dunabogdányi lakosok vesznek részt. – Ó de leütném most őket itt helyben, hogy ezért kellett félbehagynunk egy elég fontos dolgot. – Örülnénk ha ti is jönnétek. Minél több, annál jobb! – Sasuke rám kacsint, gondolom eszébe sincs kikérni a véleményem.

-Oké megyünk. – Vágja rá rögtön és húz is ki a kapun. Tuti hogy engem akar idegelni.

-Jól van, mennyünk. – Elsétálunk a találkozóhelyre. Jó sokan vannak.

-Üdvözlünk mindenkit! – Hallatszik egy kézi hangszóróból. – Mindenki a rajtnál van?

-IGEN!! – Kiabálja a tömeg.

-Vigyázz… Kész… Rajt! – És mindenki elkezdi az esti kocogást, ami talán nem is lesz olyan rossz móka.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.