7. Fejezet

Viszonzásra talált érzelmek

Sasuke

Miután befejeztem a fürdést még bekukkantottam Sakurához, de ő már mélyen aludt. Csöndesen közelebb megyek ágyához és betakarom. Nyomok egy jó éjt puszit a fejére mint egy „jó testvér”, és visszahúzódom a saját helyemre és lefekszem aludni. Bár én sem szoktam ilyen korán nekivágni az éjszakai pihenésnek, de ez az út mind a kettőnket kifárasztott. Az agyam lassan lezsibbad, mint ahogy a többi testrészem és elszenderülök.

Furcsa, de az álmom arról szól hogy én és Sakura már összeházasodtunk és a gyerkőcünk is hamarosan megszületik. Sakura talán az utolsó hónapban lehet, mert már elég nagy pocakja van, de annyira édesen fest így állapotosan. Este van és éppen az utcai sétánkat tesszük. Bal karom derekát tartja, a másik kezem pedig szerelmem jobbját szorongatja, Sakura meg csak mosolyog. De ez a mosoly most annyira más, talán most igazán boldog. Annyira belemerülök kedvesem tanulmányozásában hogy észre sem veszem hogy beszél hozzám.

-Olyan nyugodt most minden. – Suttogja, mire én is végigmérem az utcát. Valóban, ennyire csöndes éjszaka sem volt még soha. Sakura rám emeli a tekintetét. Smaragd szemei és mosolya boldogságot, és színtiszta szerelmet sugároznak, az egész lénye csak úgy ragyog. Közelebb hajol, keze arcomat kezdi simogatni. Az illata vonz magához és végül szenvedélyes csókban találkozunk. Olyan mélységes érzés fog el, amit még nem éreztem. Szívem azt sugallja: Mindig, mindenhol vele akarok lenni. Vigyázni akarok rá. Szeretni akarom mindenestül.

-Olyan csendben vagy, minden rendben? – Kérdi miután elszakad tőlem.

-Ühüm. – Csak ennyit vagyok hajlandó kinyögni, és folyatom a számomra legédesebb tevékenységet. Annyira boldog vagyok vele. Nem leszek többé nyugodt ha nem érezhetem a közelségét.

Ezzel az utolsó gondolattal ébredek, pedig maradtam volna még. Jól éreztem magam ebben a pár percben. Feltápászkodom, el kell végeznem a dolgomat a mosdón.

Miután kilépek a fürdőből és az ajtómnál járok, a még mindig a fejemben motoszkáló személlyel akadok össze.

-Nem tudsz aludni? – Kérdem, bár tudom a választ. Nem véletlenül van nála a kispárnája.

-Hát, nem nagyon. Nem az ággyal van baj, nagyon kényelmes csak…

-Ja. Én sem tudok valamiért abban a szobában aludni. Nyugodtan átjöhetsz hozzám.

-Ö, köszi. – Átpakolunk az én hálómba és nyugovóra hajtjuk a fejünket.

Annyira mélyen alszom hogy még azt sem észlelem hogy Sakura egyre jobban mellém bújik. Arra ébredek hogy valamilyen puha, édes dolgot érzek az ajkaimon. Nem kell sokat gondolkodnom, hogy ki csapott le rám, rögtön visszacsókolom. Ijedten kapja el a fejét tőlem, de én máris visszahúzom és folytatjuk a csókolózást. Teljesen elmerülök az élményben, olyan mint az álmomban. Újra csak azt a jóleső törődést érzem, amit a számomra legkedvesebb személy okoz. Azon kapom rajta magam, hogy Sakura rajtam fekszik, szorosan hozzám préselődik és a nadrágom vonalánál jár a keze, mire sikerül feleszmélnem.

-Ne csináld. Most még ne. – Sóhajtom és próbálom visszafogni vágyaimat, pedig annyira kívánom.

-Miért?

-Túl korai lenne. – Azonnal lemászik rólam és sértődötten hatat fordít nekem. Miután összeszedem magam végre nyugodtam pihenhetek.

Sakura

Szememet törölgetve kelek fel. Mikor meglátom Sasukét az oldalamon eszembe jutnak a tegnap este történtek. Elvörösödöm miután leesik, én csak úgy rávetettem magam. Kikelek az ágyból és a fürdőben megmosom az arcom. Visszaúton Sasukével találkozom.

-Jó reggelt. – Köszön álmos szemekkel, bizonyára még nem nagyon fogta fel hogy mit is csináltunk tegnap.

-Szia. – Visszamegyek a szobámba és rendbe szedem az ágyat. Miután végeztem Sasuke is megcsinálja az ő részét.

-Miért csináltad? – Kérdezi, de nem néz rám, hanem a takarót igazgatja. Neki is kínos lehet ez a téma. Erre őszintén szólva nem tudok mit mondani. Mondjam a szemébe a „Bevoltam rád gerjedve.” mondatot?

-Én sem tudom. Az egész úgy indult hogy csak megakartalak csókolni. – Mondtam ki pironkodva az igazságot.

-És miért akartál megcsókolni? – Folytatja tovább a „kínzásom” és most már rám is néz.

-Mert megnyugtat a közelséged, és… jól érzem magam veled. – Lehajtom a fejem, nem tudom milyen reakciót vált ki belőle, de hamarosan odajön hozzám és átölel.

-Én is jól érzem magam veled. De nagyon megleptél a tetteddel.

-Csak veled akartam lenni. – Suttogom és visszaölelek. Szeretem érezni az illatát és hogy foglalkozik velem. Jó vele beszélgetni, minden percet szeretek Sasukéval tölteni. Nekem rá van szükségem, biztosan tudom. Ettől a felismeréstől nem bírom tovább, elbőgöm magam.

-Mi a baj?

-Csak… nagyon megkedveltelek… és nem gondoltam, hogy ennyire beléd fogok zúgni… és félek hogy elveszítelek. – Néhol elcsuklik a hangom. Teljesen bepánikoltam, hogy tényleg lesz egy olyan pont, hogy elköszön és többé nem látjuk egymást. Belepusztulnék ha elválnánk. Ő csak simogatja a hátam és csitítgat.

-Tudod nem hittem volna, hogy valaha is így szeretni fogok egy lányt. – Súgta a fülembe és megcsókolt. Az fejem búbjától a lábujjamig, az egész testemen bizsergés járt át. Csak egy pár pillanatig tartott de még mindig reszketek a szerelemtől.

-Nem kell félned, mindig itt leszek veled. – A homlokát az enyémhez dönti és mélyen a szemembe néz. - Nagyon szeretlek, tudod? – Simogatja az arcom, minden részletét végigcsókolja és még kapok egyet a számra. - De most inkább öltözz át, van olyan jó idő hogy medencézzünk egyet. - Távolodik el és rám mosolyog.

-Oké. – „Ideje jól érezni magam és szórakozni egy kicsit.” Mosolyodom el.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.