6. Fejezet

Elkezdődik a két hét

Sasuke

Nem értem mit akar mondani Sakura, tekintete a padlón, feje olyan vörös akár egy paradicsom.

-Sakura minden rendben?

-Szeretlek… - Mondja ki azt a szót, amit talán a legnehezebb kimondani.

Nem a szerkezete, hanem a súlya miatt. Annyi szeretetet és gondolatot hordoz magában ez a szó, amit némelyeknek még beismerni is nehéz. Én teljesen ledöbbentem hogy pont ő, pont ezt... Ez csak életem legszebb álma lehet, semmi más.

-Teljes szívemből szeretlek. Annyira hogy majd szétszorít belül. – Két kezével a mellkasa táján a pulcsiját szorítja. Átkarolom vékonyka, remegő testét és magamhoz húzom. Hagyom hogy belém kapaszkodjon és fejét a kabátomba fúrja. Közben becsukom az ajtót, nehogy meglássák mások is a jelenetet, ez csak kettőnkre tartozik. Úgy látom kicsit felzaklatta ez a vallomás. A könnyei kicsit megeredtek, amit most sietősen maszatol szét arcán.

-Bocs… nem tudom mi ütött belém. – Elszégyelli magát, elhúzódik tőlem és fejét is elfordítja. – Most biztos elrontottam a napod. – Szipogja, megbánóan, lesütött tekintettel.

-Miket beszélsz? Dehogy rontottad el. – Kihúzok egy zsepit a zsebemből és könnyeit kezdem törölgetni. - De ettől függetlenül ugye eljössz? – Nem akarom hogy egy ilyen dolog vegye el a kedvét az utazástól.

-Ezek után még el akarsz menni velem? – Buta lány, miket nem kérdez.

-Hülyéskedsz? Persze hogy el. – Vágom rá rögtön, mert most még jobban feldobódott a kedvem hogy ő is úgy érez mint én.

Sakura

Nem is vártam hogy Sasuke viszonozza az érzéseim, sőt azt hittem hogy csak úgy lepattint és látni sem akar. De úgy látszik a „Mennyünk együtt el két hétre a nyaralómba” ajánlata még mindig áll. Neki is vágunk az utazásnak.

Sasuke

Hamar kiértünk a vonathoz a taxival. Már a kabinban vagyunk, nekem jó rálátásom van az ablakra míg Sakura mellettem foglalt helyet. Az ablakon keresztül a tájat fürkészem.

-Nézd Sakura, ott egy virágmező! – Közben le sem veszem szemeimet a szép virágokról és még egy cseresznyefát is felfedezek út közben. Válasz nem érkezett, így rápillantottam az immáron alvó lányra. „De aranyos alvás közben.” Nevetnem kellet, persze csak halkan nehogy felébresszem a szuszogó cicust. Lefektetem az ülésekre és betakarom. Tuti hogy az egész utat végig fogja szunyálni.

Sakura

Arra ébredek hogy Sasuke szólongat.

-Sakura, ébren vagy?

-Most már igen.

-Pár perc és ott vagyunk.

-Oké. – Szuper. Ellustálkodtam az egész utat. Most milyen benyomást tehettem rá?

-Bocsi, elnyomott az álom.

-Semmi baj. – De jól áll Saukének a mosolygás. – Mondták már neked hogy úgy alszol mint egy cica?

-Ö… nem, még nem. – Ilyet még tényleg nem mondott nekem senki. Odaértünk az állomásra. Egy táblára ez volt kiírva: Üdvözöljük Dunabogdányban!

-Wáó! Nem is mondtad hogy Dunabogdányban van a nyaralód! – Lepődök meg az ismerős városnév láttán. Mindig ide jöttünk apával a nyári szünetben a nagymamámhoz. Ő volt az egyetlen rokonom akivel tudtam rendesen beszélgetni.

-Voltál már itt?

-Igen, régebben elég gyakran. Itt lakott a nagyim.

Egy kicsit rendbe szedem a frizurám, biztos most égnek áll. Összeszedjük a táskáinkat és leszállunk a vonatról. Ahogy sétálunk egyre ritkulnak a házak, végül már nagyrészt fák vesznek körül és egy út mellett haladunk.

-Ne aggódj, a háznál van a kocsim és nem kell legközelebb ilyen hosszú utat megtennünk. – Bíztat Sasuke, látva kimerültségem.

-Nyugi, voltam már ezerszer túrázni. Csak kibírok egy negyed órás gyaloglást.

-Akkor jó.

Tovább ballagunk szótlanul, mire egy kétemeletes ház bukkan fel látókörömben. Közelebb érkezünk, Sasuke megáll a rácsos kapu előtt, és megpillantom az említett járművet is. Ott parkol egy „kis házikó” tetején, a betonon. Mivel a ház lejtős helyen van, nem tudták máshogy megoldani a kocsi elhelyezését. Az épület bal oldala tele van kis fenyőkkel meg bokrokkal. Sasuke már kinyitotta a kaput.

-Gyere, körbevezetlek. – Beljebb megyünk, a hátam mögött záródik a vas rács, és alaposan körülnézek. Jé, ott van egy kis medence a ház előtt, körbe van rakva kis betonlapokkal, (meg út is van készítve a bejárathoz) hogy ne keljen végigmenni a füvön és az eső után saras földön. Betessékelnek a házba és egy takaros kis konyhába lépünk be.

-Hát ez lenne az.

-Nekem elnyerte a tetszésem.

-Várj, a szobákat még nem is láttad. – Kézen fog és fölvezet a lépcsőn, ami a konyhán kívül van. A lépcsősor a teraszra vezet amin egy hintaágy és egy asztal van. Középen egy ajtón található. Mögötte három szoba. Az egyiknek rendes fából készült az ajtaja, míg a másik kettőnek műanyag, tolós ajtó díszeleg a bejáratánál. Már most megvan a nyaraláshoz való hangulatom. A fa ajtós mögött a fürdő van, egy kabinos zuhanyzóval, egy kézmosóval és egy WC-vel. A másik kettő gondolom a háló.

-Ezek itt a hálószobák. Mind a kettőben van TV, szekrény és franciaágy. – Sorolja nekem Sasuke a dolgokat. – Hű, már lassan fél hat. Csinálok egy kis ennivalót.

-Oké, addig kipakolok. És melyik szoba az enyém?

-Amelyiket te szeretnéd. – Mosolyog rám kedvesen. Bekukkantok mind a kettőbe. Nincs nagy különbség a bútorok elrendezésében. Végül a jobb oldali szobát választom, lehuppanok az ágyra és kiszedem a dolgaimat a táskámból.

Sasuke

Elkészítettem a hidegtálat, tele mindenfélével hogy azt lehessen enni a kenyérhez amit akarunk. Fölviszem az emeletre és leteszem az asztalra. A terítés nem volt eddig sem nagy erősségem, de megpróbálok mindent elrendezni.

-Azta, mennyi minden. – Lép ki Sakura az ajtón.

-Igyekeztem.

-A cipőmet hova tehetem?

-Ide az ajtó elé nyugodtan. És a fürdőben vannak a papucsok, megmutassam?

-Nem szükséges megtalálom.

-Hoznál ki nekem is egyet?

-Aha, máris hozom. – Bemegy a fürdőbe, és nem sokat keresgél, pillanatok alatt hozza is ki a holmikat.

-Köszi. – Belebújok a papucsomba és nekiláthatunk a vacsorának.

-Na, ehetünk. Jó étvágyat. – Már úgy korgott a gyomrom.

-Neked is. – Leülünk az asztalhoz és nekikezdünk az ételek elfogyasztásának.

Egész végig beszélgetünk, nevetgélünk, jól elszórakoztatva magunkat. Nem volt még ilyen jó társasságom, teljesen belefeledkezek a beszédtémákba. Úgy látom Sakura is jól érzi magát itt. Elfogyasztjuk a finomságok nagy részét, Sakura meg a tájat nézi.

-Jó kilátás van itt nálad. - Mosolyogja el magát ma már sokadszorra. Én is csatlakozom a hegyeket csodáló lányhoz, így már ketten nézegetjük a tájat.

-Leviszem a tálat, addig elmehetsz zuhanyozni. – Zökkentem ki a tevékenységéből.

-Jó. Ne segítsek?

-Nem kösz nem kell.

-Oké. – Bemegy az ajtón én meg a konyhába tartok.

Sakura

Olyan jó volt így kettesben vacsorázni, meg beszélgetni. Mintha járnánk, de sajnos ott még nem tartunk. Az sem biztos hogy Sasuke úgy érez mint én, de száz százalék hogy tetszem neki, hisz végig nagyon kedvesen viselkedett velem és az a csókféle még otthon. Összeszedtem a tusfürdőm, a hálóingem, és a nadrágom, meg a törülközőm és mennék zuhanyozni de Sasuke megállít.

-Az ajtót bezárhatod ha akarod, itt van a kulcs. – Tartja elém a tárgyat.

-Nem is jutott eszembe hogy leskelődnél, te nem vagy olyan. De azért köszi. – Veszem ki kézéből a kulcsot, hátha még szükség lesz rá, hisz nem lehet tudni. Bemegyek a fürdőbe, az ajtót viszont nem zárom be, kíváncsi vagyok hogy Sasuke be akar-e mégis lesni utánam. Ha két napig nem tesz ilyen, vagy ehhez hasonló mocskos tettet, onnantól teljesen meg fogok bízni benne.

Nyugodtan be tudtam fejezni a fürdést, felöltöztem alvóruhámba és megyek szólni Sasukének.

-Mehetsz zuhanyozni. – Szólok be, de persze előbb kopogok. Ő az ablakon bámészkodott éppen kifelé.

-Oké, kösz hogy szóltál. – Felkapja az összekészített cuccát és megy a fürdőbe.

-Jó éjszakát. Ha esetleg már mész aludni. – Mondja félúton.

-Nem szoktam ilyen korán aludni, de azért neked is jó éjt. – Még rám mosolyog, aztán megy a dolgára.

Sasuke

Amint megláttam Sakurát a pizsamájában… Hát mit ne mondjak, megjött az étvágyam, de kicsit sem a kaja után. Tisztán látszódtak nőies vonalai, és szívesen le is taperoltam volna, de inkább siettem a zuhany alá hogy könnyítsek magamon. Egy egész pornót leforgattam magamban mire megkönnyebbültem. Aztán még folyattam magamra a vizet, utána megtörölköztem, felöltöztem és mentem aludni.

Sakura

Mégis sikerült elaludnom. Miután elköszöntünk az ágyban fekve már ragadtak le a szemeim és elnyomott az álom.

Az éjszaka közepén felriadtam az esőtől keletkezett zajra. Hamarosan elkezdett villámlani is, én meg nem bírtam elaludni. Kicsit félelmetes egyedül ebben a szobában lenni. Kitaláltam hogy átmegyek Sasukéhez és bebújok az ágyába, még a jelenléte is megnyugtatna. Felkapom a takaróm meg a kispárnám és hallom hogy valaki lehúzta éppen a WC-t. Nem is valaki, hanem Sasuke, amint kilépek ő áll ott az ajtajánál.

-Nem tudsz aludni?

-Hát, nem nagyon. Nem az ággyal van baj, nagyon kényelmes csak…- „Szedd már össze magad, felnőtt vagy!” Nehogy már megijedjek egy kis vihartól.

-Ja. Én sem tudok valamiért abban a szobában aludni. Nyugodtan átjöhetsz hozzám.

-Ö, köszi. – Segít átvinni a takarót meg a párnákat. Miután már jól berendezkedtünk mindketten jó éjt kívánunk a másiknak és alszunk. Legalábbis ő eltudott aludni. Engem még mindig zavar a villámlás és az eső hangja.

Teszek egy kísérletet és átkarolom a karját ami a teste mellett pihen. Nem ébred fel rá. Én persze tovább haladok felé, míg már a mellkasán vagyok félig. Még mindig békésen szuszog, elég mélyen alhat. Még egy utolsó csínytevés jut az eszembe, ami azt sugallja hogy próbáljam észrevétlenül megcsókolni. Megtámaszkodok két oldalt és óvatosan fölé hajolok. Lassan közelítek míg össze nem érünk. Elkapom felső ajkát és csókolgatni kezdem. Hirtelen egy kezet érzek a tarkómon és visszacsókol. Elszakadok tőle és meglepetten nézek rá mire ő magához húz és puszit nyom ajkaimra. Újra behunyom a szemem, két kezem arcára téved és most először, ténylegesen elkezdünk csókolózni. Néha aprókat harapok, hamarosan már a szájában nyalakodom. Ő is átcsúsztatja a nyelvét, így kényeztetjük egymást. Nem tudom magam tovább fékezni, ráülök a csípőjére és olyan szorosan hozzá préselődöm ahogy csak tudok. Sasuke nem tétovázik, rögtön magához szorít. Érzem altestemmel vágyát, én is teljesen be vagyok gerjedve. Most akarom Sasukét. Kicsit följebb emelkedem és kezem becsúsztatnám a nadrágjába, de lefogja a kezem és eltol magától.

-Ne csináld. Most még ne. – Lihegi.

-Miért?

-Túl korai lenne. – Csalódottan mászok vissza a helyemre, és mint akit vérig sértettek, hátat fordítok Sasukének és fejem búbjáig betakarózom. „Talán nem is akar tőlem semmit? Ez a csók csata is talán csak ezért volt hogy csillapítsa rajtam a vágyát?” Kérdések sora, de semmi válasz.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.