5. Fejezet

Elmondjam?

Sakura

Még szerencse hogy felriadtam valamire, mert nem bírtam volna ki még egy percet a szörnyű álmomban. „Sasuke mit keres itt az ágyamban??” Lassan beugranak a történtek. „Biztos nem akart egyedül hagyni, miután megvigasztalt.” Elaludhattam míg ölelkeztünk. De furcsa kimondani, még az emlékébe is belepirulok. Sasuke mocorogni kezd és felül.

-Valami baj van? – Kérdezi álmosan, szemét törölgetve.

-Nem, nincs. Csak rosszat álmodtam. – Felelem mosolyogva mert olyan megnyugtató hogy így aggódik értem.

-Akkor gyere, feküdj vissza és aludjunk. – Motyogja alig hallhatóan, szerintem azt sem tudja hogy hol van, mindenképpen aludni akar. Nincs szívem kiűzni, persze nem is akarom. Jó így feküdni hogy közben átölel és vigyáz rám. Hamar elalszom és már nem álmodok rosszat.

Reggel kinyitom a szemem, felülök de Sasukét nem találom magam mellett. Hirtelen kinyílik az ajtó és Sasuke lép be rajta, fülig érő szájjal és kezében egy tálcával.

-Jó reggelt álomszuszék!

-Neked is.

-Hoztam neked reggelit. – Reggelit?? Miből? Tegnap alig volt valami ennivaló itthon.

-Ja, lementem vásárolni reggel, ha nem bánod. – Tolja elém a tálcát és leül az ágy szélére.

-Ö… Nagyon köszönöm. – És már nyúlok is a szendvics után, mert napok óta almán meg háztartási kekszen élek.

-Nincs mit. – Mondja nevetve mohóságom látván. – Tudod tegnap gondolkoztam egy kicsit miután elaludtál, és arra gondoltam hogy elmehetnénk a nyaralómba két hétre. – Még jó hogy lenyeltem a falatot mert tátva maradt a szám.

-Persze csak ha nem bánod. Úgyis munkaszünet lesz és elmehetnénk egy kicsit, neked ugyebár nem kellene semmit fizetni, mindent én állok.

-Nem is tudom…

-Nem kell most döntened, egyél nyugodtan. – Mondja, közben egyik kezével végig simít az arcomon és kimegy.

Sasuke

Sakura olyan aranyos tud lenni. Most is ahogy elámult hirtelen ötletemen… Remélem hogy eljön, úgy is csak unatkoznék, és neki sem lenne biztos kedve elmenni nyugodtan a pénzem költögetni a barátnőivel. Ő nem ilyen, eléggé kiismertem mostanra. Hagyom gondolkodni, közben én is szendvicsem eszegetem. Sakura közben kijön a konyhába az üres tálcával.

-Máris betoltad?? – A „kis mohó”. Még én sem eszek ilyen gyorsan, pedig két szendvicset vittem.

-Igen, elég éhes voltam.

-Kérsz még?

-Nem, köszi. – Kiviszi a tálcát, hallom hogy elmossa, visszajön én pedig türelmetlenül rákérdezek:

-Hogy döntöttél?

-Jó ötletnek tartom, de igazán nem kellene ennyit költened rám. – Közbe leül mellém.

-Ragaszkodom hozzá, és egyébként is terveztem hogy valamikor kimegyek pihenni. Nagyon jó ott a levegő és a kilátás. Szeretném ha eljönnél velem. – Látom hogy vívódik egy kicsit, egy pillanatra a szemembe néz és felsóhajt.

-Oké, benne vagyok. – feleli mosolyogva, én csak suttogok egy „Ez az!!”-t és harapok egyet az ennivalómba. Sakura erre felnevet.

-Mi olyan vicces? – Kérdem miután lenyeltem a falatot.

-Te. – Csak ennyit mond, hozzám bújik és szorosan megölel. Jó végre felszabadultnak látni, mosolya még gyönyörűbbé teszi. Leteszem a reggelim és visszaölelek úgy, hogy arcunkat már csak pár centi választja el. Mire megérzi a közelségem kinyitja szép szemeit. Meglepődik ugyan, de mikor ajkait súrolom újra behunyja és tűri hogy a reggeli helyett őt falhassam.

Sakura

A hirtelen ötlettől vezérelve megölelem Sasukét. Ő egy ideig tétovázik de visszaölel. Megnyugtató érezni melegségét és szeretetét, úgy érzem törődnek velem. Résnyire nyitom ki szemeim és egy éjfekete tekintettel találom szembe magam, ki hol szemembe, hol számra néz. Még közelebb hajol, nem kukucskálok tovább hanem élvezem ahogyan puhán kóstolgatni kezd. Teljesen elbódít ez az élmény, megmozdulni sincs erőm. Befejezésként nyom még egy puszit ajkaimra és beszélni kezd hozzám.

-Pakolj össze, én addig elmegyek a saját cuccaimért. – Lehámoz magáról és indul a dolgára.

Nem mondanám ezt csóknak, hisz én nem is csináltam semmit. De mégis úgy érzem magam, mint aki most szívott el három füves cigit. Nem, nem köhögés ingerem van, hanem elment minden energiám és legszívesebben most lefeküdnék, és átaludnám az egész napot. Viszont most el kell kezdenem pakolászni, hogy mire ide ér ne kelljen rám várnia. Nem mondhatnám hogy gyorsan megy, még mindig elég kábult állapotban vagyok. De végül csak elkészülök, mire ő is ideér.

-Látom te is kész vagy, indulhatunk? – Kérdi az ajtóban. „Igen, mehetünk.” Mondanám de nem jön ki egy hang sem a torkomon. Elmondjam neki vagy ne? Muszáj kimondanom mert nem tudom tovább magamban tartani.

-Sasuke… - Ízlelgetem még egy kicsit a gondolataim, nem olyan könnyű elmondani mint hittem.

-Mi az? – Értetlenkedik Sasuke hogy mi a fene ütött belém, bárcsak kitalálhatná a gondolataim, de ez sajnos nem ilyen egyszerű. Nekem kell végre a sarkamra állnom és azt mondanom Sasukének, ami idáig fojtogatott belülről.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés