1. Fejezet

Elhatározás

Sakura

Úgy fáj a fejem és még hőemelkedésem is van. Nagyon csúnya idő van, szakad az eső, sötét felhős az ég. Azt hiszem beteget jelentek és nem megyek dolgozni. De annyira unatkozom. Pedig az életem kicsit sem átlagos. Az apám egy újság főszerkesztője, és a városban a legbefolyásosabb emberek közé tartozik. Engem is hasonlókképpen nevelt, azt akarta hogy a nyomdokaiba lépjek. A legjobb iskolákba íratott, és ezenkívül még külön foglalkozásokra kellet járnom, mindenben rész kellett vennem. Kiskoromban mindig arról álmodoztam hogy tökéletes életem lesz, lesz családom, gyerekeim, férjem. De ezek csak buta ábrándok maradnak. Már elég késő van, holnap szerencsére elkezdődik a hétvége. Várhatólag jól leszek és találkozhatok a barátnőimmel.

Ino

Jajj de örülök hogy Saku-val meg Hinatával elmegyünk valahova, már nagyon hiányoztak. Egyfolytában robotolok, nem árt a kikapcsolódás. Legalább most Shikamaru lehet egy kicsit többet a kópéval. Bele sem merek gondolni mit fognak művelni, két hímnemű sok rendetlenséget csinál ha nem vagyok otthon. De most inkább jöjjön a délután és…

-Hé Ino!! – Jé, a lányok már itt is vannak. Pedig 3-ra beszéltük meg a pláza előtt, de ők persze fél órával előbb jöttek.

-A kis korán érkezők.

-Bocs csak már nem bírtunk tovább várni. – Mondja fülig érő szájjal Sakura.

-Nem indulunk el? – Kérdi Hinata.

-Dehogy nem. Induljunk! – Kiáltom és már rohamozzuk is meg a boltokat.

-És mi van veletek, hogy vannak a gyerekek? – Kérdezi Saku ruhapróba közben.

-Én jól megvagyok Shikával, na de Shiori egy ördögfióka. – Mesélem nevetve, ugyanis a kisfiam most van a negyedik évében és elég aktív.

-És te Hina?

-Hát. Naruto most már egyre gyakrabban hozza fel a család alapítás témát.

-Akkor miért nem vágtok bele? – Még Sakura kérdezi? Már ezerszer próbáltuk rábeszélni hogy kezdjen már valamit az életével és ismerkedjen. Nagyon el kéne már neki egy férfi aki feldobja a kedvét.

-A kis kíváncsi. És te miért nem mesélsz magadról? Mond csak belekezdtél már a „Pasizzunk be” hadműveletbe? – Nyaggatom Sakut mert már nem bírom elviselni hogy így szenved, egyfolytában beteg, általában nincs jó kedve, és nem érti meg hogy mind ez a magány miatt van.

-Ino ezt már megbeszéltük…

-Na jó lányok a délután további részében: Szerezzünk pasit Sakurának!

Választottunk is egy sexy rucit Saku-nak és elindultunk a „vadászatra.

-Á, ennek nincs semmi értelme. Itt minden pasi foglalt vagy nem normális. – Sóhajt csalódottan Hinata.

-Igen Ino. Hagyjuk az egészet, már úgyis fáradt vagyok.

-De már nem bírom ahogy minden nap emészted magad! Igenis kell melléd valaki, nem maradhatsz életed végéig egyedül!! Fogd már fel Sakura!!! – Ordítok rá dühösen és már nincsen kedvem az újabb kifogásait hallgatni, inkább elviharzok a helyszínről.

Sakura

Azt hiszem Ino-nak tényleg igaza van, nem lehet élni szerelem nélkül. Már régóta szenvedek, de nem akartam újabb fájdalmakat. Nem akarok újra csalódni mint akkor…

Már megint le lettem küldve vásárolni. De mindegy úgy is unatkoztam, nem volt már semmi dolgom. Beszereztem a hozzávalókat ami kell, és már indulok is haza.

-Hé nézz már a lábad elé! Most nézd meg mit csináltál! – Kiabálok dühösen annak aki sikeresen fellökött és az összes cucc a földön végezte.

-Elnézést kérek, egy kicsit elkalandoztam és nem figyeltem.

-Ó, még a tojás is széttört. – Lehajolok a holmikért, megpróbál visszapakolni ami még menthető.

-Várj, én is segítek. – Segít be a fiú. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk, de én rögtön lefelé irányítom a figyelmem, és az elgurult joghurtokat próbál összeszedni.

-Tényleg nagyon sajnálom. – Szégyenkezik tovább mikor már nagyjából vissza tudtunk pakolni.

-Már úgy is mindegy.

-Várj egy pillanatot, mindjárt jövök. – Ez kész! Fellök aztán meg még várjak is rá? Bár meg kell mondani hogy elég jóképű… Miket beszélek én itt.

-Itt is vagyok, hoztam neked új tojást.

-Ó, köszönöm szépen.

-Hazakísérhetlek? Vinném a szatyrod.

-Erre nincs szükség, egyedül is elbírom.

-De, ragaszkodom hozzám. Szeretnélek kárpótolni. Egyébként Meushi-nak hívnak.

-Engem meg Sakurá-nak.

-Oké, menjünk.

Nem gondoltam volna de elég jól elbeszélgettünk.

-Köszönöm hogy hazakísértél.

-Szívesen. Ráérsz holnap?

-Ez most egy randi felkérés volt?

-Valami olyasmi.

-De ráérek.

-Akkor találkozzunk reggel 10-kor, ott ahol ütköztünk. – Ezen muszáj nevetnem, de persze rábólintok. Elköszönünk, és ő megy is a dolgára. Valamiért alig várom a holnapot hogy újra találkozzunk.

Szép, napos reggelre ébredek, és már sietek is az öltözködéssel mert már idő van. Elérkezek ahhoz az utcához ahol megláttam a nagy Ő-t. Most már nyugodtan kimondhatom: Első látásra belészerettem Meushi-ba! Már éppen ott járok ahol összeütköztünk és már látom is Meushi-t, de valami nem stimmel… Ezt nem tudom elhinni. Egy idegen lánnyal csókolózik, szinte felfalják egymást. Nem bírom tovább nézni, inkább elfutok. Könnyeimet elrejteni nem akarom, nem is tudnám. Borzasztóan fáj hogy így átvert, azt hittem hogy egy rendes srác. Túlságosan naiv vagyok, és innentől megfogadom magamnak hogy sohasem lesz közöm semmiféle fiúval sem!

Most megfogom szegni az ígéretem. Muszáj lesz a sarkamra állnom és keresni egy örök társat aki mellettem lesz és segít nekem jóban rosszban, boldoggá tesz, vidámságot visz minden napomba, mert már nem bírom tovább.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.