5. Fejezet

Elmondjam?

Sakura

M�g szerencse hogy felriadtam valamire, mert nem b�rtam volna ki m�g egy percet a sz�rny� �lmomban. „Sasuke mit keres itt az �gyamban??” Lassan beugranak a t�rt�ntek. „Biztos nem akart egyed�l hagyni, miut�n megvigasztalt.” Elaludhattam m�g �lelkezt�nk. De furcsa kimondani, m�g az eml�k�be is belepirulok. Sasuke mocorogni kezd �s fel�l.

-Valami baj van? – K�rdezi �lmosan, szem�t t�r�lgetve.

-Nem, nincs. Csak rosszat �lmodtam. – Felelem mosolyogva mert olyan megnyugtat� hogy �gy agg�dik �rtem.

-Akkor gyere, fek�dj vissza �s aludjunk. – Motyogja alig hallhat�an, szerintem azt sem tudja hogy hol van, mindenk�ppen aludni akar. Nincs sz�vem ki�zni, persze nem is akarom. J� �gy fek�dni hogy k�zben �t�lel �s vigy�z r�m. Hamar elalszom �s m�r nem �lmodok rosszat.

Reggel kinyitom a szemem, fel�l�k de Sasuk�t nem tal�lom magam mellett. Hirtelen kiny�lik az ajt� �s Sasuke l�p be rajta, f�lig �r� sz�jjal �s kez�ben egy t�lc�val.

-J� reggelt �lomszusz�k!

-Neked is.

-Hoztam neked reggelit. – Reggelit?? Mib�l? Tegnap alig volt valami ennival� itthon.

-Ja, lementem v�s�rolni reggel, ha nem b�nod. – Tolja el�m a t�lc�t �s le�l az �gy sz�l�re.

-�… Nagyon k�sz�n�m. – �s m�r ny�lok is a szendvics ut�n, mert napok �ta alm�n meg h�ztart�si kekszen �lek.

-Nincs mit. – Mondja nevetve moh�s�gom l�tv�n. – Tudod tegnap gondolkoztam egy kicsit miut�n elaludt�l, �s arra gondoltam hogy elmehetn�nk a nyaral�mba k�t h�tre. – M�g j� hogy lenyeltem a falatot mert t�tva maradt a sz�m.

-Persze csak ha nem b�nod. �gyis munkasz�net lesz �s elmehetn�nk egy kicsit, neked ugyeb�r nem kellene semmit fizetni, mindent �n �llok.

-Nem is tudom…

-Nem kell most d�ntened, egy�l nyugodtan. – Mondja, k�zben egyik kez�vel v�gig sim�t az arcomon �s kimegy.

Sasuke

Sakura olyan aranyos tud lenni. Most is ahogy el�mult hirtelen �tletemen… Rem�lem hogy elj�n, �gy is csak unatkozn�k, �s neki sem lenne biztos kedve elmenni nyugodtan a p�nzem k�lt�getni a bar�tn�ivel. � nem ilyen, el�gg� kiismertem mostanra. Hagyom gondolkodni, k�zben �n is szendvicsem eszegetem. Sakura k�zben kij�n a konyh�ba az �res t�lc�val.

-M�ris betoltad?? – A „kis moh�”. M�g �n sem eszek ilyen gyorsan, pedig k�t szendvicset vittem.

-Igen, el�g �hes voltam.

-K�rsz m�g?

-Nem, k�szi. – Kiviszi a t�lc�t, hallom hogy elmossa, visszaj�n �n pedig t�relmetlen�l r�k�rdezek:

-Hogy d�nt�tt�l?

-J� �tletnek tartom, de igaz�n nem kellene ennyit k�ltened r�m. – K�zbe le�l mell�m.

-Ragaszkodom hozz�, �s egy�bk�nt is terveztem hogy valamikor kimegyek pihenni. Nagyon j� ott a leveg� �s a kil�t�s. Szeretn�m ha elj�nn�l velem. – L�tom hogy v�v�dik egy kicsit, egy pillanatra a szemembe n�z �s fels�hajt.

-Ok�, benne vagyok. – feleli mosolyogva, �n csak suttogok egy „Ez az!!”-t �s harapok egyet az ennival�mba. Sakura erre felnevet.

-Mi olyan vicces? – K�rdem miut�n lenyeltem a falatot.

-Te. – Csak ennyit mond, hozz�m b�jik �s szorosan meg�lel. J� v�gre felszabadultnak l�tni, mosolya m�g gy�ny�r�bb� teszi. Leteszem a reggelim �s vissza�lelek �gy, hogy arcunkat m�r csak p�r centi v�lasztja el. Mire meg�rzi a k�zels�gem kinyitja sz�p szemeit. Meglep�dik ugyan, de mikor ajkait s�rolom �jra behunyja �s t�ri hogy a reggeli helyett �t falhassam.

Sakura

A hirtelen �tlett�l vez�relve meg�lelem Sasuk�t. � egy ideig t�tov�zik de vissza�lel. Megnyugtat� �rezni melegs�g�t �s szeretet�t, �gy �rzem t�r�dnek velem. R�snyire nyitom ki szemeim �s egy �jfekete tekintettel tal�lom szembe magam, ki hol szemembe, hol sz�mra n�z. M�g k�zelebb hajol, nem kukucsk�lok tov�bb hanem �lvezem ahogyan puh�n k�stolgatni kezd. Teljesen elb�d�t ez az �lm�ny, megmozdulni sincs er�m. Befejez�sk�nt nyom m�g egy puszit ajkaimra �s besz�lni kezd hozz�m.

-Pakolj �ssze, �n addig elmegyek a saj�t cuccaim�rt. – Leh�moz mag�r�l �s indul a dolg�ra.

Nem mondan�m ezt cs�knak, hisz �n nem is csin�ltam semmit. De m�gis �gy �rzem magam, mint aki most sz�vott el h�rom f�ves cigit. Nem, nem k�h�g�s ingerem van, hanem elment minden energi�m �s legsz�vesebben most lefek�dn�k, �s �taludn�m az eg�sz napot. Viszont most el kell kezdenem pakol�szni, hogy mire ide �r ne kelljen r�m v�rnia. Nem mondhatn�m hogy gyorsan megy, m�g mindig el�g k�bult �llapotban vagyok. De v�g�l csak elk�sz�l�k, mire � is ide�r.

-L�tom te is k�sz vagy, indulhatunk? – K�rdi az ajt�ban. „Igen, mehet�nk.” Mondan�m de nem j�n ki egy hang sem a torkomon. Elmondjam neki vagy ne? Musz�j kimondanom mert nem tudom tov�bb magamban tartani.

-Sasuke… - �zlelgetem m�g egy kicsit a gondolataim, nem olyan k�nny� elmondani mint hittem.

-Mi az? – �rtetlenkedik Sasuke hogy mi a fene �t�tt bel�m, b�rcsak kital�lhatn� a gondolataim, de ez sajnos nem ilyen egyszer�. Nekem kell v�gre a sarkamra �llnom �s azt mondanom Sasuk�nek, ami id�ig fojtogatott bel�lr�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s